UTMB - esélyesek a győzelemre2013. augusztus 29. (csütörtök) 15:36 - ringsider

Idén a karosszékben hátradőlve, a korábbi éveknél jóval alacsonyabb pulzus mellett izgulhatjuk végig az elit futók csatáját az UTMB-n, ugyanis – mint azt már bizonyára mindannyian tudjátok – ez évben nem kell Németh Csabáért izgulnunk.
Nézzük, kik lehetnek a verseny főszereplői, kik a dobogó legnagyobb várományosai:

Sebastien Chaigneau-t nem kell bemutatnunk az oldal olvasóinak. Idén eddig remek éve volt, megnyerte a minden eddiginél nehezebb Transgrancanaria-t, harmadik lett az Ultra Trail Mount Fuji-n (UTMF) és másfél hónapja pályacsúccsal behúzta a Hardrock 100-at is. Kérdés, hogy ennyi komoly verseny után mennyire tudta kipihenni magát az UTMB-re.

93_1_680.jpg

A verseny első számú esélyesének a szakértők Julien Chorier-t tarják. A Salomon francia versenyzője döbbenetes megbízhatóságot mutatat a világ legnehezebb százmérföldesein: az elmúlt két évben UTMF 1. és 2. hely, Hardrock 100, Le Diagonal de Fous, Ronda del Cims 1. hely. Miért épp az általa legjobban ismert pályán ne sikerülhetne ez neki?

93_2_680.jpg

A svéd Jonas Buud minden valószínűség szerint az egyik leggyorsabb lábú futó a mezőnyben. Ő őrzi a valaha futott leggyorsabb 100 mérföldes terepverseny csúcsát, 6:30-on belüli idejével pedig második volt tavaly a 100 km-es VB-n. Terepes tapasztalatai sem elhanyagolhatóak: hét alkalommal nyerte meg zsinórban a davos-i Swiss Alpine Marathon-t (78,5 km, 2300 D+) és Francois D’Haene után ő lett a második a tavalyi, lerövidített UTMB-n. Az eredeti útvonal azonban nem feltétlen az ő erényeinek kedvez majd.

Kevés ultrafutóban munkálkodik annyira a mindenáron győzni akarás, mint a portugál Carlos Sa-ban. Idén kiemelkedő éve volt, első lett a Madeira Ultra Trail-en, majd számára némileg új vizekre evezve elindult és megnyerte az egyik legkeményebb és legforróbb ultrát, a Badwater-t. UTMB múltja sem akármilyen: 2011-ben ötödikként, míg 2012-ben negyedikként ért vissza Chamonix-ba.

A spanyol Miguel Heras amennyiben nem egy Kilian Jornet nevű fiatalember kortársa lenne, és ha egy kicsit szerencsésebb lenne a sérülésekkel az ultraterepfutás egyik legnagyobb sztárja lehetne. Ha kell villámgyors (TNF döntő 2012, 50 mérföld: 5:33), ha kell szívós és kitartó (Ronda del Cims 2012), de sérülései megakadályozták abban, hogy az átütő sikert elérje. Az előjelek most sem bíztatóak, az idei terveit egy tavaszi sérülés zúzta porrá, és az UTMB-t eddig még sosem sikerült célba érnie. Az elmúlt hetekben két kisebb versenyt megnyert, és így az indulás mellett döntött, de az ő szereplése hordozza a legtöbb bizonytalanságot magában.

93_4_680.jpg

Az amerikai kontingens a tavalyi gyengébb jelenlét után idén ismét elég erősnek ígérkezik. Rajthoz áll az USA terepfutásának kultikus alakja Anton Krupicka. TK aki korábbi sikerei mellett sokkal inkább extravagáns karakterének köszönheti döbbenetes népszerűségét jó másfél évnyi sérülés után tavaly nyáron kezdett újra aktívabban versenyezni. Jelenlegi formája jónak mondható, a (sikertelen) Nolan’s 14 kísérletére való felkészülés biztosította az elegendő szintet, míg a múlt hónapban a Speedgoat 50-en elért második helye bizonyítja, hogy sebesség dolgában sem áll rosszul. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Tony az átlagnál sérülékenyebb és régen töltött 80 kilométernél többet pályán.

Az éppen a napokban a 30. születésnapját ünneplő Timothy Olson a Western States zsinórban másodszor történő megnyerésével júniusban óriási dolgot vitt véghez. Ezen kívül igen jól szerepelt más versenyeken is (Tarawera 100 2., Transvulcania 4.), de az elmúlt 15 hónapban, az alacsony szénhidráttartalmú diétára való átállása óta néhányszor mutatott már „energetikai törékenységet”. Ha Chamonixba a Western States-en diadalmaskodó fenevad érkezett, és meg lesz a kellő bölcsessége a versenyhez, akkor ő szolgáltathatja az amerikai csapat legkiemelkedőbb teljesítményét.

93_3_680.jpg

Nem szabad megfeledkeznünk a két montana-i cimboráról, Mike Foote-ról és Mike Wolfe-ról sem. Kettejük közül Foote vág kedvezőbb előjelekkel a versenybe. 2011-ben és 2012-ben is remek UTMB-t futott (11. ill 5. hely), idén pedig csak egy eltévedés (és a rövidebb táv) miatt maradt le a Lavaredo Ultra Trail dobogójáról. Wolfe a remek ’11-es idény után egy rémálomba illő 2012-t produkált. Az idei évben keveset versenyzett, de egy jó, 50 mérföldes győzelem és egy nagyon szépen megfutott LUT bizakodásra adhat okot. Nagy kérdés, hogy sikerül a regenerálódása a nem egész 4 hete, Hal Koerner-rel közösen futott, 210 mérföldes John Muir Trailből.

Végül egy pár szóval említsük meg Yoshikazu Hara-t aki idén azzal robbant be a köztudatba, hogy Julien és Seb előtt megnyert az UTMF-t. Hara elsősorban kiváló 100 km-es versenyző (6:33), de három éve már terepen is fut. Gyors és fejben nagyon erős, de saját bevallása szerint sem biztos, hogy tökéletesen készen áll arra, ami az UTMB-n vár rá.

 

A szerkesztők tippjei
(1. Ki fog nyerni? 2. Kinek szurkolsz? 3. Ki okozhat meglepetést?)

 Orsós Szabolcs:
1. Julien Chorier
2. Sebastien Chaigneau
3. Timothy Olson

Szilágyi Péter:
1. Julien Chorier
2. Timothy Olson
3. Mike Foote

Berta Gábor:
1. Sebastien Chaigneau
2. Sebastien Chaigneau
3. Mike Wolfe

Vissza