Azzá leszünk, amit eszünk?2012. március 1. (csütörtök) 20:36 - manbo

„No, apámuram együnk, mert zab hajtja a lovat nem pedig az ostor” - avagy tényleg azzá leszünk, amit eszünk?

Legutóbbi írásomban a téli edzéseimet ismertettem, most pedig nézzük meg a futásokhoz kapcsolódó „üzemanyag” forrás beviteli rendszerét. A táplálkozás alapvetően egyszerű és szükségszerű dolog, de ha már egy futó szemszögéből nézzük, máris bonyolulttá kezd válni. Mit, miből és mennyit kérdések kezdenek el sorakozni, és akkor még nagyon bele sem mélyedtünk.

Persze a futás mellé egyszerűen fogyaszthatunk napi ételeket a régi hagyományok szerint,(reggelire sült vér, hurka, kolbász) vagy kedvünk és pillanatnyi ízlésünk szerint, (10-15 lekváros fánk kávéval) vagy éppen valamilyen őrült aktuális trend alapján. (Norbi update)

22_3_680.jpg

Természetesen azért ettől kicsit összetettebben nézzük majd a táplálkozást a futás nagyítóján keresztül, lehetőség szerint alaposan taglalva, hogy mi milyen hatású és mit várhatunk el tőle.

Az első dolog, amit kijelenthetünk az, hogy itt sincsenek csodák és hétpecsétes titkok. Nincs olyan táplálék, amitől jobb, gyorsabb, vagy erősebb futók leszünk. Inkább olyan ÉLETMÓD és ÉTREND van, amitől ezeket remélhetjük. A táplálkozást tehát komplexen kell kezelni. Tenni érte napról napra úgy, hogy közben megőrizzük és megerősítsük a belső egyensúlyunkat. Az egyensúly a legfontosabb tétel a táplálkozásban.(is) Az aktív futók szinte mindent fogyaszthatnak, de mindig józan mértékkel. Vannak persze irányzatok, mint pld a vegetáriánus táplálkozás vagy paleolit táplálkozás. Ezeket a vonalakat mindenkinek saját személye szerint érdemes kipróbálnia. A próbák alapján megtapasztalni a hatásokat, majd eldönteni, hogy szükséges e abból a rendszerből valami. A legfőbb hatás nem a teljesítményjavulás kell, hogy legyen, hanem hogy boldogabbnak érezzük magunkat közben. Mert csak a boldog ember van igazából egyensúlyban önmagával. Na, ez egy picit mentálisra sikeredett, de a táplálkozásban is vannak lelki tényezők…


22_1_200.jpgEddigi életemben sok táplálkozási módszert kipróbáltam már. Azonos testmagasság mellett voltam már 50 kg-os testsúlyú, csak növényi táplálékon élő, abszolút leszálkásított minden gramm zsírra oda figyelő depressziós magánzó. Voltam 80 kg-os, izom centrikus, fehérjét számláló, nyögve fekve nyomó, mindent bezabáló izomagy. Na, és lettem ezekből egy olyan ultrafutó, aki 3-4 kg-i, évszakok szerinti váltósúlymozgással rendelkező, nem kalóriát számlálgató, estére akár bevacsorázó, de a józan mértéket általában megtartó tulajdonságú. Az utamat végigjártam, 30 év alatt kialakult a rendszerem.
Ez pedig a következőképpen van: Reggelente futás előtt nem eszek semmit. Csak tiszta 100%-os gyümölcs- vagy zöldséglevet (GM) iszok. Nagyon fontos az, hogy amit éhgyomorra eszünk vagy iszunk, annak a hatása és a felszívódása sokkal intenzívebb és értékesebb. Tehát azt tanácsolom, hogy üres gyomorra mindig értékes, lehetőleg „élő” táplálékot fogyasszunk. Ugyanez vonatkozik a futás utáni üres gyomorra is. Nyers, élő, értékes táplálékot ilyenkor a testnek! Miért fontos az élő tápanyag? Mert sejteket csak enzimekből tud a szervezet képezni. Enzim pedig csak a nyers, azaz élő, nem hő kezelt termékekben van. Minél több enzimet kap a szervezet, annál jobban és gyorsabban újraépíti magát. Regenerálódik. Persze ehetünk „üres” ételeket is, (nem gond, mindenki eszik ilyet) de legalább az éh gyomorra bevitt ételeket válogassuk meg kellőképpen.

Téli időszakban kiválóak a gyógynövényekből készült herba teák. Mézzel, cukorral édesítve még több energiát adnak. A gyógyteáknál (ugyanúgy, mint a gyümölcsöknél is) az élőhelyünknek megfelelő, honos fajtákat válasszunk. Tehát jobb a csipke, mint a citrom, jobb az alma, mint a banán, vagy a csalán király, az aloe vera-hoz képest.

Miért?

Mert szervezetünk egy finom rezgésű műszer. Amikor futunk a hazai természetben (erdő, mező) az itteni környezet rezgése hat ránk. Ehhez alkalmazkodunk, ezzé válunk. Az itteni táplálékok rezgése is ilyen, ezért a belsőnkben is ez a frekvencia érvényesül. Az azonos rezgések miatt kialakul az egyensúly. Jól érezzük magunkat, megy a futás. Figyeljetek meg magatokat! Csalán, hárs vagy bodzatea és a csalános bodzás vidékeken mintha sokkal jobban, örömteliben menne a futás. Kijelenthető tehát, hogy a környezetünknek megfelelő táplálékok a legjobbak számunkra.

22_2_200.jpg25 éve folytatok húsnélküli táplálkozást. Hasznosságáról meggyőzni senkit nem akarok. Ez nem célom. Volt idő, amikor még tejterméket és tojást sem ettem, de ez idővel átalakult és mára megtaláltam kialakítottam a saját formátumú vegaizmusomat. Halhúst néha eszek, főleg karácsony környékén, de egy jó adag pisztráng is könnyen lecsúszik egy 4 órás tátrai futás után. Másfajta húsfélét nem fogyasztok. Tapasztalatom szerint így gyorsabban regenerálódok, kevesebb vagy inkább semmilyen ízületi problémám nincs, jobb és hatékonyabb (óramű pontosságú) az emésztésem. A húsnélküli táplálkozás miatt viszont egy picivel több édességet fogyasztok, mint az átlag és azért „néha” egy-egy sör is lecsúszik. Apropó alkohol. A lényeg itt is a mértékben van. Nem az a legény, aki sokat bír inni, hanem az, aki egynél meg tud állni. A kis mennyiségű (1-2 sör) alkohol fogyasztása szerintem inkább jó hatással van a szervezetre (stressz oldó, lazító, ásványi anyagpótló stb.) mint kártékony. Meg hát legyünk reálisak. Ki az, aki egy 3-4 órás meleg, nyári futás után nem kíván meg valami „habos hideget”? Általános táplálékaim a rizs,a burgonya és a tésztafélék. Imádom a sajtokat, de tejet vagy más tejterméket nem fogyasztok. (kivétel a tejföl) Tojást bátran és bőségesen eszek és imádom a jó leveseket is. (fokhagymakrém-, gomba- stb.) A sütemények, a pékáruk mellett persze a legfőbb részt a táplálkozásomban a zöldség és gyümölcs félék fogyasztása teszi ki. Nem számolgatok kalóriát vagy más egyebet, csak eszem, amit szeretek kicsit odafigyelve az emésztés sajátosságaira. Ilyen pld, hogy a nyers gyümölcs vagy zöldség féleségek mindig a táplálkozás elején kerülnek elfogyasztásra.  (rövid emésztési idő, akár 30 perc alatt megemésztődnek) A főtt ételek pedig csak ezek után eszem meg.

A futás az egyik legjobb méregtelenítő folyamat a szervezet számára, ezért az se gond, ha valaki húsimádó alkat. Ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen bármit és bármennyit ehetünk, ha kellő kilométerszámot futunk mellé (napi 30 km szerintem elég). Apáink, nagyapáink titka is ez, kellő testmozgás minden nap, és mehet a gyomorba, ami jól esik… A rendszeres mozgás úgyis beállítja az étvágyat.
Az élet célja az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és boldogok legyünk. Ne rontsunk a helyzetünkön az állandó diétákkal és fogadalmakkal. A fogyás amúgy is nem más, mint egyszerű matek. Bevételi oldal, kiadási oldal. Ha többet fogyasztunk, mint amit felhasználunk, hízunk, ha nem fogyunk. Nincs titok. Nincs csoda. Ez van.

22_4_680.jpg

Persze jobb a futásnál (is) ha kisebb a súlyunk. Jobb időkre leszünk képesek (5 kg mínusz 8 perccel jobb idő egy maratonin, azonos edzettségi szint mellett) és az ízületeink és csontvégeink is kisebb terhelést kapnak. De maradjon meg a józan egyensúly. Az évszakok szerint a szervezet gyakran képez magának tartalékokat. Nálam a tél mindig 3-4 kg többletet jelent, amit a tavasz és a nyár szépen leolvaszt rólam. Nem erőlködök, nem pánikolok, szépen megy minden a maga útján. Persze egy-egy nagy verseny előtt ráteszek erre az olvasztásra egy picit, de ez csak 1-2 kg, ami utána az ünneplésnél szépen visszavándorol…

Egyelőre ennyi a táplálkozásról, de ezt a témát még folytatni fogom. Fontos, mert tényleg azzá válunk, amit megeszünk és alapvető egészségünknek is ez a fő építő köve.

A következő részben a mentális felkészülésről is szólok majd pár gondolatot, de addig is bemutatunk pár neves külföldi top futót egy riport erejéig, ahol ők mesélik el, hogy hogyan edzenek, és mit esznek hozzá.

Addig is jó futást és persze jó étvágyat!

Vissza