Egy kicsit új formával próbáljuk még izgalmasabbá tenni a megszokott verseny beharangozóinkat. A korábbi leírások kiegészítéseként ugyanis most nemzetközi klasszisunk, Németh Csaba is vállalta, hogy a rá jellemző közvetlen stílusban elmondja gondolatait a versenyről, a futótársakról, és a várható esélyekről. Fogadjátok szeretettel ezt a szokatlan négykezest. (A könnyebb olvashatóság érdekében Csaba kommentárját dőlt betűvel találjátok)

A verseny

Amint már tavaly is beszámoltunk róla (Itt olvashatjátok), a TNF Transgrancanaria (TGC) hagyományosan az első nagy mérföldkő a terepultrák éves sorozatában. Az idén 11. alaklommal megrendezett viadal jelentősége évről-évre nő, az alapozás sikerességének, a kora tavaszi állapot felmérésének egy fontos állomása. Ennek megfelelően a mezőny elit versenyzőkkel igencsak gazdagon tarkított.

Az európai ultraterep kategória szezon nyitójának számító Transgrancanaria az idei esztendőben az Ultratrail Wold Tour sorozatba való tömörülésnek köszönhetően kimagasló figyelmet, sűrű és igen erős mezőnyt rejt magában. Persze a híresztelések és a valóság között itt talán a legnagyobb a különbség, hiszen gyakran előfordult, hogy a beígért „nagy nevek” nem jöttek el, mi több, nem is neveztek erre az eseményre. Ez a rendezői hozzáállás marketing szempontból ugyan jeles, az erkölcsi oldalát azonban inkább ne firtassuk.

Az útvonal

A királykategória útvonala idén ismét újra lett tervezve, 119-ről 126 kilométerre hízott, a leküzdendő szintemelkedés a szervezők tájékoztatása szerint 8000 méter felett van.

Idén az eddigiektől eltérően fordított lett az útirány, így az alapvető karaktere a pályának megváltozott. Míg eddig a délről északra való iránynál egy jó 30-40 kilométer kellett a nagy szintek elérkezéséig, addig most az északi oldal durván emelkedő hegyoldalaival kezdenek. A hivatalos adatok szerint a 125 kilométerhez 8500 méter szintkülönbség tartozik, ami valóságban nehezen elképzelhető, ebben a számban az emelkedést és a csökkenést is valamilyen módon összeboronálták, általánosították. Nem véretlen az sem, hogy részletes szintdiagram metszetet nem látunk az útvonalról, csak egy sematikus elnagyoltat. Ismét kissé sikeréhes, túl „mediterrán” a hozzáállás.

A férfi mezőny

Sebastian Chaigneau ennek a versenynek a specialistája, a tradicionálisan jó évkezdetet produkáló versenyző a legutóbbi két évben megnyerte a TGC-t. A tavalyi szezon vége nem a tervek szerint sikerült, egy komolyabb sérülést is sikerült összeszednie, így a pillanatnyi formája kérdéses.

Seb címvédésre készül, míg 2014-re még három nagy százmérföldes versenyt vállal. Nehéz dolga lesz, mert hiába ismeri jól a pályát, idén talán elmarad a számára kedvező esős hideg időjárás. Nagy melegben ugyanis Seb nem működik túlságosan jól, hamar kiszárad.

Az amerikai különítmény igen erős. Jelenlegi információk szerint rajthoz áll a kétszeres Western States bajnok Tim Olson, aki a TNF szerződése óta lubickol a lehetőségekben, sokszor rajthoz áll olyan versenyeken is ahol nem a dobogóra kerülés a célja. Képességei alapján a verseny egyik legnagyobb esélyese, de hogy a felkészülése milyen fázisában tart az nem teljesen egyértelmű.
A pályán lesz a Pearl Izumi egyik húzóneve, Dylan Bowman, aki remek formában van, amint azt a Sean O’Brien 50 mérföldesen nemrégiben elért győzelme is igazol, viszont a 12 óránál hosszabb versenyeken még adós a kiugró eredménnyel.
Szintén indul az Altra friss igazolása, a Run Rabbit Run 100 mérföldes tavalyi győztese Jason Schlarb és az európai ultrák világában is otthonosan mozgó Mike Wolf és az egyre jobb eredményeket felmutató Jorge Maravilla is.

Jelen pillanatban a Tim Olson az egyik legerősebb a tengerentúlon, ráadásul neki ez a „sokszintes” pálya kedvezhet. Persze lesznek más amerikaiak is, de egyéb okok miatt nem fognak főbb szerepeket játszani. Kivételt jelenthet a jó „öreg” Scott Jurek, aki belső infók szerint kitűnő formában van, illetve a spanyol nyelvet és viszonyokat is jól ismerő, mindig pirospozsgás mosolyú Mike Wolf.

Az európai csapat is igen impozáns. Rajthoz áll a HOKA frissen igazolt csapatából a sok nagy csatát megélt Pascal Blanc és a hosszú versenyek specialistája Julien Chorier, a nemrég alakult WAA Ultra nagymenői, a legendásan sokat versenyző Christphe Le Saux, a többszörös TDS dobogós Antoine Guillon és az egyre jobb eredményeket hozó Cyril Cointre is.

Julien a Salomon lecserélése után bizonyítani szeretne, ami jó eséllyel sikerül is neki. Ryan (Sandes)-nek ez a pálya túl szintes, ő inkább a laposabb pályákon erősebb, míg Miguel (Heras) abszolút lutri, azaz vagy nyer, vagy feladja. Körülbelül 4:1 arányban adogatja fel a versenyeit. (jelenleg úgy tűnik nem is lesz az indulók között)
Ott lesz még a tavalyi UTMB harmadik Javier Domínguez fiú, aki egy tipikus „fekete ló. ” Ebben a szerepében lovagolt már be jó néhány szép eredményre és talán itt is ott fog poroszkálni az élmezőnyben.
A többiek inkább a „töltelék” szerepét fogják játszani. Ebben a töltelékben „szálkás csontként”, a motivált, lányos nevű, de karakteres stílusú Arnau Julià Bonmatí alakítása ígérkezik szaftosnak.
Végül a „konyhamester” ajánlásával a litván Gediminas Grinius-re is szeretném felhívni a figyelmet. Ez a srác évek óta következetesen és egyre jobb eredményekkel készül az UTMB-jére.(várhatóan 2015-ben futja). Idei felkészülése igen keményre sikeredett, motivációja nagyon erős. Ráadásul intelligens futó, aki jól tudja lereagálni az eseményeket. Igaz, a nagy szinteket még nem bírja kellőképpen, de egy Top 6-ba így is megtaláljuk majd.

És a hölgyek…

A női mezőny is komoly izgalmakkal kecsegtet. Rajthoz áll a tavalyi bajnok Fernanda Maciel, a kétszeres TDG győztes Francesca Canepa, a folyamatosan kiváló teljesítményt nyújtó Nuria Picas és a tavalyi év nagy felfedezettje, a Trail VB, a TDS és a Diagonale des Fous nyertese Nathalie Mauclair. Külön izgalom, hogy rajthoz áll a mi Wermescher Ildikónk is.

A lányok mezőnyéből kimagaslik Nuria Picas. Megkeseríthetik az életét az árnyékként őt követő Nathalie és Uxue (Fraile). Erre már tavaly volt példa jó pár esetben. Francesca szerintem túlvállalja magát. A januári Hong Kong-i verseny még biztosan ott van a lábában nem is beszélve a Tor des Géants-ról.
Fernanda és Julia (Bottger) inkább füst, mint tűz, remek marketing mellett.
No és itt említeném meg a hazai színeket képviselő, a nemzetközi mezőnyben is jegyzett Wermescher Ildikót. A felkészülése jónak mondható, igaz a nagyon hosszú futások idén kimaradtak Ildikó edzései közül. Ennek nem sérülés vagy lustaság az oka, hanem egyszerű munkahelyi elfoglaltság. De bízhatunk Ildikó tapasztalatában és fantasztikus szívósságában, ami ezen a nehéz pályán gyümölcsöző eredményt hozhat. Az első öt közé várjuk.

Hétvégén hazánkban is elkezdődik a nagyobb, hosszabb versenyek sora. Első állomás a Bükki Kilátások Hard távja, ahol 65 km és 2500 m  szintemelkedés vár a legfelkészültebbekre. Hajrá!