VTM Maraton - ahogyan a dobogósok látták2013. április 12. (péntek) 15:03 - ringsider

A lányok élményei után a maratoni táv férfi dobogósait is sikerült elcsípni egy-egy élménybeszámoló erejéig a Vértesi Terep Maraton után. Ugyanaz a három kérdés, három külön történet, de egyben megegyeznek: az időjárás nem kegyelmezett senkinek, kemény küzdelemre késztette a leggyorsabbakat is.

Milyen volt a verseny, hogy érezted magad közben?
Hogy vagy megelégedve a teljesítményeddel?
Hogyan voltál megelégedve a rendezéssel a pálya jelöléssel?

 

Maraton (40,5 km 1005 m D+)

1. Peyer Zoltán (3:41:17)

Legbrutálisabb verseny volt amin valaha indultam. Azt tudtam, hogy nem lesz ideális terepviszony, de ezek a körülmények minden elképzelésen túltettek. Tudtam, hogy a régi cipőm nagyon csúszik hóban, ezért a rajt előtt fél órával a Nyúlcipőbolt standján felpróbáltam egy Asics Fuji Attack terepcipőt amit utána meg is vettem és amiben a versenyt futottam. Soha nem szerettem hóban futni és bár kockázatos volt az új cipőt felvenni, mégis fantasztikus élmény volt ebben versenyezni, szinte megcsúszás nélkül.  

A téli alapozásom nagyon jól sikerült. A felkészülés során semmi nem akadályozta az edzéseimet, sikerült elvégeznem a tervezett munkát. Edzéseim során futások mellett nagy hangsúlyt fektettem az erő fejlesztésére is különös tekintettel a törzsizomzat megerősítésére. Már február végén elkezdtem a gyorsító edzéseket, és március közepére már jó formában éreztem magamat. A VTM előtt egy héttel a Maraton Füreden indultam és futottam új egyéni csúcsot. A füredi versenyt követően a regeneráció volt a cél. Ezt a versenyt inkább csak edzésnek szántam. Rajtot követően meglepően jól mentek a lábaim és könnyedén tudtam menni az élcsoporttal. Verseny során igyekeztem egyenletes tempót tartani. Úgy gondolom, hogy a megerősített izomzat fontos szerepet játszott abban, hogy a mozgásom a verseny vége felé sem esett szét és tudtam tartani az iramot. A végén az elfagyott végtagok miatt kicsit kiengedtem, kevesebbet kockáztattam, de a tempó így sem csökkent jelentősen. Edzésnek indult, remek verseny és győzelem lett belőle. Ezek után nagyon optimistán várom a szezon következő versenyeit, ahol összemérhetem erőmet az elit terepfutókkal.

A rendezőségnek a körülményektől eltekintve (amiről ők nem tehetnek), egy fantasztikus versenyt sikerült összehozniuk. Frissítő állomásokhoz közeledve mindig nagyszerű hangulat várt. Ezen a versenyen eddig csak egyszer indultam 3 évvel ezelőtt, akkor ideálisak voltak a körülmények és nagyon pozitív emlékeim voltak a pályáról. Szerintem egy nagyon jól futható útvonal. Az extrém körülmények miatt most az útra és a jelölésekre nem mindig sikerült egyszerre koncentrálnom, néhol elbizonytalanodtam és némi időveszteséget is okozott. Rendezésben tapasztalható egyetlen hiba, hogy a maraton és az ultratáv elválásánál nem volt jelzés és nem volt rendező sem, az ultrán futók mondták, hogy nekem a másik irányba kell tovább mennem. A két útvonal elválását követően egyedül futottam, innentől kezdve a jelzésekre jobban kellett figyelnem, ez nem mindig ment jó. Néhány száz méterrel később pedig egy hatalmas sártengeren történő átgázolás során nem vettem észre az elágazást és rossz úton futottam tovább 500-600 métert kellett visszafutnom.   

83_1_680.jpg

2. Berta Gábor (3:45:15)

Sose volt ilyen jó! Bár meglepetést nem okozott, mert az előrejelzés esőt jósolt. Sokat futottunk télen hóban, viszont ez a latyak elég kellemetlen volt végig a sárral kiegészülve. A rajt után próbáltam menni az élmezőnnyel az erdőig, onnan pedig saját tempóra visszaállva, egyenletes tempóban folytattam. Az első EP előtt ért utol Zenyik Robi és Kovács Feri, innen egészen Várgesztesig együtt vonatoztunk, ahol a frissítő után bomlott fel a „szövetség”. Robi előttem, Feri mögöttem. A célig már nem történt változás csak a latyakot váltotta fel a mély sár. Extrémre sikerül a verseny de azt gondolom, hogy ilyet is kell tapasztalni, ebből lehet tanulni.

A verseny előtt a bal térdem rakoncátlankodott egy kicsit ezért inkább edzésnek szántam a versenyt. Ötven km körüli távok vannak az évre tervezve, ezekre koncentrálok az idén. Sokat kell még tanulnom, erősödnöm, van mit javítani, de örülök, hogy dobogóra állhattam, ami egyben meg is lepett.

Jó verseny volt, most indultam először a Terepfutás.hu  által rendezett versenyen, Színvonalas rendezvény volt beleértve a rajttól a célig mindent. Ami kicsit kellemetlen volt, hogy a beérkezés után nem volt meleg víz és ugye ez egy madárcsicsergős, napsütéses tavaszi napon még elmegy… J A szervezők kitettek magukért! Sok ilyen versenyt még az elkövetkezendőkben.

83_2_680.jpg

3. Kovács Ferenc (3:53:27)

Mint amikor 246 rosszcsont gyerek beszabadul az erdőbe, hogy minden pocsolyában
megfürödjön és nyakig összesározza magát, csak a játék kedvéért. Kb. ez járt végig a fejemben a verseny alatt. Sose futottam még ilyen körülmények között, ehhez képest az idei Pilis-Vörös-Vár sétagalopp volt, pedig az sem volt egy könnyű menet. A szakadó esőtől és a néhol térdig érő hólétől hamar átáztam és egy idő után azt vettem észre, hogy térd alatt nem igazán érezem a lábam. Az aszfaltos részeken érződött ez igazán, mintha fából lettek volna a lábaim... Kicsit be is pánikoltam, mert ilyen lemerevedett lábakkal könnyen össze lehet szedni egy komolyabb sérülést, kétszer majdnem ki is fordult a bokám. Próbáltam aprózni a lépéseket, növelni a fordulatszámot nehogy baj legyen. Várgesztesig Zenyik Robival és Berta Gáborral mentem, ezúton köszönöm nekik a társaságot és a számtalan, élő vízállásjelentést is. :) A pont utáni emelkedőn szakadtam le tőlük végleg, onnantól egyedül futottam a célig. Örülök, hogy sérülés nélkül sikerült megúszni ezt a kalandot, számomra örök élmény marad ez a nap.

Összességében elégedett vagyok. Nem számítottam dobogós helyezésre, főleg, hogy idén kezdtem el komolyabban futni és a VTM-en mindig is erős volt a mezőny. (Bár ez most kicsit változott a maratoni és az ultra táv szétválasztásával.) Hiába indultam már többször is a VTM-en, T100-on, P85-ön, a rendszeres és tudatos felkészülés mindig hiányzott. Most úgy érzem kijött, amit beletettem. Ez röviden, heti 70-80 km, hétközben főleg aszfalton, hétvégén terepen. Köszönet Szabó Gabinak és a Sashegyi Gepárdoknak, a hasznos tanácsokért és a közös edzésekért, egyedül nehezebben menne a felkészülés.

A rendezés az elmúlt évekhez hasonlóan kiváló volt, ha a körülményeket is hozzáveszem, akkor meg pláne. Gondolok itt elsősorban az online közvetítésre, a percenként frissülő időjárás előrejelzésre (általában kiadós esőt jósoltak), nameg a gondosan kivitelezett, tökéletesen élethű vizesárkokra. Sajnos mélyebben nem volt alkalmam elmerülni a szépségükben, de a többiek beszámolói alapján a meder tapintása is aprólékos munkáról tanúskodott. A vízmélységgel és hőmérséklettel is maximálisan elégedett voltam. Pont annyira volt hideg, hogy épp csak megkéküljön a talpunk, de komolyabb fagyási sérülést senki se szenvedjen. Belegondolni is borzasztó, hogy mennyi munka lehetett vele. :) Köszönet érte Csanyának és csapatának! A pontőröknek, fotósoknak, helyszíni tudósítóknak, akik egy helyben állva kellett hogy átvészeljék a több száz fős mezőny rohamát nem mindennapi körülmények között. A pontokon sokszor szólni se kellett, leolvasták az arcunkról, hogy mire van szükségünk. A jelölés is jó volt, bár szerencsére a kritikus  elágazásoknál mindig volt körülöttem valaki. Jó látni, hogy évről-évre egyre színvonalasabb a verseny, ami láthatóan egyre több futót vesz rá, hogy terepen is kipróbálja magát, a szponzorokról, kiállítókról nem is szólva.

Keep up the good work!

 

Az ultra táv győztesének beszámolója

Karlowits-Juhász Tamás beszámolója

 

További eredmények a terepfutas.hu oldalon

Vissza