A The North Face Endurance Challenge San Franciscoban rendezett állomása hagyományosan az év utolsó nagy terepfutós eseménye az USA-ban. A verseny a várostól északra elhelyezkedő Golden Gate természetvédelmi övezetben kerül megrendezésre, az indulók a két nap alatt számtalan távon mérethetik meg magukat az 5 kilométertől egészen az 50 mérföldig. A legnagyobb érdeklődés természetesen ez utóbbi távot szokta kísérni.
A TNF 50 az amerikai terepultra évad egyik legizgalmasabb versenyét szokta hozni: a nagyjából 81 kilométeres hosszával és a 3000 méter körüli szintemelkedésével és nem utolsó sorban tízezer dolláros fődíjával elég vonzerőt jelent a hosszabb távokon edződött ultrások és a rövidebb távok felől érkező ifjú titánok számára egyaránt. Ennek megfelelően az idei mezőny is hihetetlenül zsúfolt, a legnagyobb amerikai nevek mellett jó néhány európai klasszis is tiszteletét teszi.

A nők mezőnyében a verseny három korábbi nyertese is rajthoz áll. A legkevésbé bizakodó a 2009-es győztes Caithlin Smith lehet, neki a friscoi győzelme óta inkább rövidebb távokon voltak kiemelkedő eredményei. A 2008-as győztes Kemi Semick-ről idén keveset lehetett hallani, amerikai versenyt nem fejezett be (a WS100-at fel kellett adnia), ám Ázsiában szép sikereket ért el: májusban a TNF China-n győzedelmeskedett, míg alig két hete  új hazájában, Hongkongban ő és a csapata pályacsúccsal nyerte a Trailwalker 100K-t. Ha sikeres volt a regenerációja, akkor ott lehet a végén az elszámolásná. A 2007-es bajnokot nem kell bemutatnunk, Lizzy Hawker ugyanis napjaink talán elsőszámú női ultrása. A hegyek és az utak királynője ötszörös UTMB győztes, és 24 órás világcsúcstartó. Páratlan terhelhetőségét és regenerációs képességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Idén 4(!) héten belül győzedelmeskedett az UTMB-n, a 100 mérföldes Run Rabbit Runon és a Spartathlonon. A mostani versenyre se nyaralásból érkezik, alig 10 napja nyerte meg a hét etapból álló, 212 kilométeres nepáli Manaslu Mountain Trail-t. Persze a trónkövetelők között is nagy nevek vannak. Kezdjük a sort a norvég Emilie Frosberg-gel, aki idén üstökösként robbant be a Skyrunning szériába, a Templiers-en és a Kima-n második, míg a Cavalls del Vent-en harmadik lett. Őt Salomonos csapattársa, a korábbi kétszeres győztes Anna Frost fogja kísérni. Remek éve volt Joelle Vaught-nak, megnyerte többek között a Waldo 100-at és a Lake Sonoma 50 mérföldest, és nagyon jól ismeri a pályát is, hiszen a TNF 50-en korábban már háromszor is volt a legjobb négyben. A rajthoz áll még a 100 kilométeres VB idei negyedik helyezettje Meghan Arbogast, a tavalyi Connamara terep VB győztese, a francia Gobert Maud, és az UTMB pályacsúcstartó Krissy Moehl is.

A férfiak mezőnye még ennél is sűrűbb. Az nemzetközi elemzők megoszlanak, hogy a rutinos ultrás múlt vagy a rövidebb távokon edződött gyors láb lesz az idei verseny kulcsa, mindenestre mindkét csoport kiváló versenyzőkkel képviselteti magát. A tapasztalt ultrások között meg kell említeni a tavalyi bajnok Mike Wolfe-ot, a 2010-es győztes Miguel Heras-t, a 100 kilométeres versenyek specialistáját, a remek évet produkáló Dave Mackey-t, az idei Hardrock győzelmével az év egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtó Hal Koerner-t, az 2012-es UTMB győztesét, a francia Francois D’Haene-t, a mindig megbízhatóan top10-be kerülő és a nagy kiugrásra váró Dylan Bowman-t, az UTMB dobogója óta közönség kedvenc Mike Foote-ot és az örök mókamester Jorge Maravilla-t. Nem lesz könnyű dolguk a gyors lábú trónkövetelőkkel, akik közül rajhoz áll az év nagy felfedezettje, a nemrég SCOTT színekbe igazolt Sage Canaday, az Ultra Trail Moun Fujin Julien Choriert 19 órán keresztül kergető, sérüléséből nemrégiben felépült Adam Campbell (aki egy hónapja a jelmezes maratonfutás világrekordere is egyben), a leggyorsabb amerikai földön futott 100 mérföldest magáénak tudó Ian Sharman, a Speedgoat 50-n Kilian-t is megszorongató Ricky Gates, és az a Leor Pantillat, aki 2009 óta egyetlen versenyen sem talált legyőzőre.

További fokozza az izgalmakat, hogy a várhatóan nemcsak egymással, hanem az viharos időjárással is meg kell küzdeni az indulóknak, sőt a napok óta tartó esőzések miatt a pálya útvonalát is módosítani kell a szervezőknek. Az új vonalvezetése sokat számíthat a végső eredmények alakulásban: amennyiben az egy gyorsabb pályát jelent majd, akkor a fürge lábúak közül kerülhet ki a győztes, egyébként a várhatóan nehéz körülmények a rutinosabb hegyi emberek malmára hajthatják a vizet. 

Hamarosan minden kérdésre választ kapunk, a verseny magyar idő szerint szombat 14 órakor rajtol, az első célba érő nem sokkal este 8 után várható.