Az Ultra-Trail du Mont-Blanc versenysorozat és az odáig vezető utat, négy különböző szemszögből bemutató előzeteseink végéhez érkeztünk. Karlowits-Juhász Tamás beszélt a rá váró, megoldandó 120 km-es feladatról. Elmondása szerint idén magasra került az átugrandó léc, viszont az ez évben mutatott formája alapján ott lehet a legjobbak között. Hogy mennyit kockáztat Carlos az idei versenyen, és mikor ér Chamonix főterére a csütörtök reggeli rajtot követően, hamarosan kiderül.

Hogy alakult az idei éved? Hogy áll a felkészülésed?
A 2012. évi szezonra előkészítő alapozás a tervek szerint sikerült. Már a tavasz elején sikerült a 10 évvel ezelőtti gyorsaságomat visszaszerezni, melynek következtében gyakorlatilag 10 km-től 100 km-ig fel tudtam venni a ritmust az élmezőnnyel aszfalton és terepen egyaránt.
A teljes tavaszi szezon azon a koncepción alakult, hogy májusig maratonra készülök, majd jöhet a felkészülés a TDS-re. A terveket azonban hamar felül kellett írnom. Szinte minden hétvégén versenyem volt, amit hétközben próbáltam kipihenni. Emiatt nagyon leesett a heti kilométer adagom a nyár közepére és félő volt, hogy elvesztem az alapozáskor megszerzett állóképességemet. A sok verseny miatt a motiváltságom is csökkent.
A LUT után már csak szédelegtem, mivel a csapatunk is szerteszét rohangált Európában, így az edzőm sem tudott megfelelő számú edzést tartani nekünk.
Most értem haza egy 10 napos edzőtáborból, ahol volt szerencsém hazánk leggyorsabb futóival magaslaton edzeni. A távok nem voltak hosszúak, de szinte minden napra adódott egy minőségi futás. A tábor elején egy Grand Prix versennyel nyitottunk, ahol volt szerencsém együtt versenyezni a világ leggyorsabb hegyi futóival, mint a 6-szoros világbajnok újzélandi Jonathan Wyatt-el. A tábor végét szintén egy rövidebb versennyel zártuk és meglett a felkészülésem 4000. kilométere.

Mire emlékszel vissza a korábbi évekből? Legnagyobb siker, legkomolyabb hibák?
A legnagyobb sikerem talán a 2009-es UTMB volt, amit szinte komolyabb hiba nélkül sikerült teljesítenem, de ha nem szaladunk ennyire vissza, az elmúlt időszakban a legtöbb versenyt jól sikerült teljesítenem. Pár héttel ezelőtt sikerült begyűjtenem egy éven belül a harmadik országos bajnoki címet, így 10, 35 és 100 km-en se találtam legyőzőre.
A hibák azért vannak, hogy jobbá váljunk tőlük. Aki nem hibázik, nem is fog fejlődni, hiszen a hibák legtöbbször a teljesítő képességünk túlbecsüléséből adódnak, mivel egyfolytában a határainkat feszegetjük. Egyre könnyebb cipőkben futunk, egyre kevesebbet eszünk és iszunk, egyre nagyobbakat lépünk és egyre gyorsabban haladunk. A gyorsaságot minden téren próbáljuk helyzetbe hozni, de ezáltal folyamatosan nő a hibák lehetősége. Ilyen a nem kellően stabil lábbeli, vagy a kevés folyadék és energia bevitel. A 2007-es UTMB-n amellett, hogy edzetlen voltam, hibát hibára halmoztam. Túl gyors tempóban kezdtem, aminek következtében eléheztem. Hajnalban lusta voltam felöltözni, ami miatt kihűltem. Rossz cipőben és zokniban futottam. Ezért vízhólyagom lett és egy rossz lépésnél meghúztam a bokaszalagomat, és az izületi tokból elfolyt a folyadék. Erre ráfutottam úgy, hogy fájdalomcsillapítót szedtem. A pokol volt a verseny, ami akár a karrierem végét is jelenthette volna, de rengeteg tapasztalatot szereztem és ezeket sikerrel felhasználtam a későbbi versenyeken.

Milyen felszereléssel mész, milyen tanácsokat tudsz adni a felszerelésekkel, frissítéssel kapcsolatban?
Felszerelés terén a minimalizálásra törekszem, de nem minden áron. Az egyik legnagyobb probléma, az este. Ebben az évben, mivel a TDS-en indulok, remélhetőleg csak 1-2 óra erejéig fog érinteni, de nagyon fontos, hogy nagy fényerejű és a fejen stabilan elhelyezhető lámpát fogok vinni. Az orrnehéz lámpák (ahol az elem is elől van, és csak körheveder tartja a fejen) nagyon sokat mozognak főleg nehéz terepen lefelé haladáskor. A mozgó lámpafény nagymértékben fárasztja a szemet, és nem tudunk kellő pontossággal lépni. A ruházat terén a több részes és gyorsan mobilizálható ruhák híve vagyok. Az egybe hosszú újas felsők helyett jobb a póló és a karmelegítő, a széldzseki helyett elég a mellény is. A magas nyakú felsőknél fontos a cipzár is, hogy ezzel tudjuk szabályozni a ruházat szellőzését. Az izzadást minimálisra kell csökkenteni és a teljes komfort helyett, inkább éppen csak ne fázzunk. A kesztyű és a fejpánt szintén fontos lehet, mert ezeken a testrészeken a legnagyobb a hőveszteség. Ahogy a vizet, úgy a hőt sem szabad elengedni. Alul kompressziós lábszár és combszorítót fogok viselni, mert jól egyben tartja az izomzatot, és főleg a lejtőzéseknél egyfajta többlet stabilitást ad. A bot használata a nagy szintkülönbséget miatt ajánlott, de én nem tervezek használni, mert nagyon belassít és a pulzust is megemeli. A bot a nehéz helyzetekben lehet jó társ (fájó talp, térd, lesavasodott izmok, eléhezés).
A hátamon egy mellényes zsákot viszek, ivóvíztartállyal. Frissítésnek vizet, illetve gélt és 10-szeresére sűrített izo italt fogok használni, mellette – főleg az elején – mars csokit is fogok enni. A táv második felében főleg gombóccá gyúrt kenyérbelet fogok bevinni. Frissítésnél kerülni ki a hirtelen és nagy mennyiség bevitelét. Inkább többször, és kis adagokban, sok folyadékkal frissítsünk.

Edzés szempontjából mi vár még rád? Hogy néz ki az elkövetkező három hét?
Már csak egy keményebb edzéshét vár rám, azt követően már csak rövid és könnyű futásokat tervezek, heti két könnyű résztávos edzéssel, ahol inkább csak lendületes, rövidebb futások lesznek.

Sokat beszélünk róla, hogy az elmúlt években nagyon változik a terepfutás, mit lehet ebből az UTMB-n érezni?
Az UTMB az ultra terepfutás Tour de France-a. Aki ott nyer, az a világ legjobbja, de a számok tükrében csupán a teljesítése is hatalmas elismerést vált ki a terepfutók körében. A verseny körül óriási a felhajtás, amit sehol máshol nem lehet tapasztalni. A futó a régi idők hősének járó elismerést kap a verseny teljes ideje alatt.

Mit vársz az idei versenytől: magadtól, kik az esélyesek?
Habár én a három táv közül a „leggyengébb” mezőnnyel rendelkező TDS-en indulok, a dobogóra esélyesek között jó pár nagy nevet meg lehet találni. Az idei lécet elég magasra raktam az elvárások terén. A versenyre természetesen nem a teljesítésért neveztem, hanem hogy a legjobb 10 között érjek be Chamonix főterére. Emiatt biztos, hogy sokat fogok kockáztatni, de nem ész nélkül. A mindenkori cél természetesen a teljesítés és a 100. helyen, vagy akár a 1000. helyen is be fogok futni, ha valamilyen oknál fogva nem jönne ki a lépés.

Mit tudsz azoknak tanácsolni, akik ismerkednek az UTMB-vel?
Bármelyik távon is tervezitek az indulást, mindhárom egyformán erős és felelősségteljes felkészülést kíván. A verseny alatt tartsuk tiszteletben a természetet, a szervezőket, szurkolókat és a versenyző társainkat. Figyeljünk a testünk jelzéseit, és legyünk türelmesek.

Neked mit jelent az UTMB?
Egy feladatot, mint bármelyik más verseny, amit tudni kell teljesíteni, és a teljesítmény alapján értékelhetjük önmagunkat. Ezáltal többek lehetünk önmagunk szemében, mint voltunk.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a versenyen!