Már csak alig pár nap és elrajtol az Ultra-Trail Du Mont Blanc keretein belül megrendezett versenyek mezőnye, hogy ki-ki a választott távján küzdje le az Alpok meredek emelkedőit és lejtőit. A három országot is érintő viadalokon egyre több magyar terepfutó teszi tiszteletét. Közülük négyen mondták el, hogyan alakult az évük, hogyan készültek/készülnek, mit várnak maguktól és mit is jelent nekik ez a verseny amit nem véletlenül neveznek az ultra terepfutás non plus ultrájának . Elsőkét Németh Csabi osztja meg velünk, hol is tart pillanatnyilag.

Hogy alakult az idei éved?

Elég vegyesen. A szezon elején beleszaladtam egy-két „pofonba”, de a nyáreleje óta fokozatosan megtaláltam az egyensúlyt. Most már egyértelműen „felszálló” ágban vagyok.

Hogy áll a felkészülésed?
Egyre jobban, már néha futok is…De a viccet félretéve elértem és túlhaladtam a tavalyi formánom. Már csak a finomítások maradtak hátra, meg a megérdemelt rápihenés.

Mire emlékszel vissza a korábbi évekből?
Sok kő, sok kanyar és vagy lefelé rohanunk vagy meredeken kapaszkodunk felfelé… Őszintén szólva nem szoktam gondolkodni vagy elmélkedni a korábbi éveken. „A múlt por” gondolat híve vagyok és inkább a jelenre és a mostra koncentrálok. De ami megmaradt az a küzdés, a kitartás, és a beteljesülés boldogságának érzése. Ezek azért az emlékek igazi kincsei, amik átragyognak a múlt porán.

Legnagyobb siker, legkomolyabb hibák?
Siker: felülkerekedés a problémákon és a nehézségeken.
Hibák: a hit és az önbizalom folytonosságának időnkénti megszakadása.

Milyen felszereléssel mész, milyen tanácsokat tudsz adni a felszerelésekkel/frissítéssel kapcsolatban?
Régi, de bevált cuccokat használok. Igazából nem is a felszerelés a lényeg, hanem az ember, aki viszi. Olyat vigyünk, amit szeretünk, és jól érezzük magunkat benne. Ha van személyes töltése a cuccnak az a legjobb. A frissítés egy része tudatos, más része (és ez a nagyobb) pedig ösztönös. Egy alap, átgondolt mennyiségre általában annyit eszek és iszok amennyit megkívánok. Azaz hagyom, hogy a kezem elvegye azt, amire a testnek szüksége van. Bízok magamban és működik is az ösztön rendesen. Úgy gondolom az embereknek általában jobban kellene halhatniuk az érzéseikre.

Edzés szempontjából mi vár még rád? Hogy néz ki az elkövetkező három hét?
Még ez a hét erősen terhelt, de a hétvégén jönnek az utolsó hosszú tempós futások. Ezek 3-5 órát jelentenek alkalmanként magashegyi körülmények között. Aztán durván felezem a heti adagokat és csak rövid gyors futásokat végzek, de amikor nagyon menne akkor is tudatosan visszafogom magam. Ez a gyógyvizek és gyógyfürdők időszaka. Tele van a környék velük, vétek nem kihasználni hatásukat…

Sokat beszélünk róla, hogy az elmúlt években nagyon változik a terepfutás, mit lehet ebből az UTMB-n érezni?
Sokat. Gyorsult, erősödött, profisodott a mezőny. Jönnek a fiatalok, új stílust és új lendületet hozva magukkal. Egyre több márka és szponzor kapcsolódik be a versenybe, így nő a preztizs érték. Ráadásul a nemzetek közötti rivalizálás is fokozódik. De hát ez az UTMB ! Itt csúcsosodik ki minden. Ez az a nagy csata, amivel a „háborút” meg lehet nyerni…

Mit vársz az idei versenytől: magadtól, kik az esélyesek?
Magamtól: hatodszor is a top 10-ben, de ha jobbat futok idén mint tavaly az már nem rossz…
Esélyesek: Iker, Miguel (bár ő most sötét ló) Seb,  Julien, Ők elsősorban. De egy-két fiatal bizonyítani akaró francia japán és amerikai is beleszólhat a „régiek” csatájába.

Mit tudsz azoknak tanácsolni, akik ismerkednek az UTMB-vel?
Vigyázzanak, mert ha belekóstolnak és ráéreznek az ízére nincs megállás. Jön a felkészülés és a teljesítés. Akár többször is. Varázslatos verseny ez, és aki nem vigyázz azt elvarázsolja hosszú éveken keresztül. De hát édes „átok” ez.

Neked mit jelent az UTMB?
Valós küzdelmeken keresztül futó önmegismerést és az emberi lélek szabad szárnyalásának megtapasztalását. „Csak” ennyit.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a versenyen!