Hardrock 100 előzetes2012. július 12. (csütörtök) 09:20 - ringsider

Most hétvégén rendezik az Egyesült Államok talán legkeményebb 100 mérföldes futását, a Hardrock 100-at. Az európaiak, így a hazai terepesek körében talán kevésbé ismert, így egy kicsit részletesebben is megpróbáljuk bemutatni ezt a különleges versenyt, és a LUT beharangozóval megkezdett szokásunkat folytatva megpróbáljuk áttekinteni az esélyesek mezőnyét.

42_1_680.jpg

A Hardrockot 1992 óta rendezik meg, a Colorado állambeli San Juan hegységben. A szervezők a környék kőbányáiban dolgozók hihetetlenül kemény munkájának kívántak emléket állítani a versennyel. 20 évével a Hardrock korántsem a  legrégebben megrendezett 100-as az USA-ban, de a – Western States 100 mellett – mindenképp a legikonikusabb. Ez nem kis részben a hihetetlen nehéz pályának köszönhető. A rajt és a cél Silverton városában van, és a kijelölt 100,5 mérföldes útvonalat egyik évben az óra mutató járásának megfelelő irányban (az egyszerűség kedvéért „odafelé”), míg másik évben azzal ellentétesen kell megtenni („visszafelé”). A verseny szintemelkedése nagyjából 10000 méter, azaz  paramétereiben nagyban emlékeztet az UTMB-re, azonban a körülményeket itt tovább nehezíti a tengerszint feletti magasság: a Silverton kb. 2700 métermagasan fekszik, az indulóknak 13-szor kell 3600 méter fölé kapaszkodniuk, a legmagasabb csúcs (Handies Peak) pedig 4200 méternél felett húzódik. 
A Hardrock teljesítésére 48 órát adnak a szervezők, az átlagos teljesítési idő 41 óra körül van, azaz jócskán több mint a legtöbb 100 mérföldes szintideje. A rendezvény további különlegessége, hogy igen nehéz rá bekerülni: a mindössze 140 induló kiválasztása egy bonyolult rendszer szerint zajlik, ahol a hírnév és az ismertség sokkal kevésbé nyom a latba, mint a korábbi Hardrockokon elért eredmények. Az indulók egy része ugyanis az elmúlt évek teljesítői közül kerül ki, és csak a többi helyet sorsolják ki a kvalifikált futók között. Ez alól a szigorú szervezők sosem tesznek kivételt, így találhatta magát idén Kilian Jornet is a visszautasított futók listáján. Kétségtelen hogy ez a kiválasztási rendszer is közrejátszik abban, hogy sokan a Hardrockot tartják a leginkább hagyománytisztelő 100 mérföldesnek az USA-ban. A rendezőknek ezzel a „zártsággal” ugyanis sikerült távol tartaniuk a rendezvényt az elmúlt években hihetetlenül fejlődésnek indult terepfutás elüzletiesedésétől.

A pályán a legjobb időt egy fiatal amerikai ultrás, Kyle Skaggs tartja, 2008-ban 23 óra 23 perc után csókolta meg a „sziklát”(a Hardrockon nincs célszallag, itt egy kos fejet ábrázoló fehér sziklára lehet csók a célba érés jele). Kyle „egyszámos előadó”, de ezzel az egyetlen futásával örökre beírta magát az amerikai terepfutás történetébe. Eredményét jól jellemzi, hogy az akkori második több mint hat órát kapott tőle. Az ellenkező irányba Karl Meltzer a csúcstartó, 2009-ben 24:38 alatt ért vissza Silvertonba. A szakértők ezt a futást szinte egyenértékűnek tekintik Kyle teljesítésével, mivel az „visszafelé” pályát nehezebbnek tartják. A szervezők ugyan határozottan elutasítják a Hardrockkal kapcsolatban a verseny megnevezést és következetesen „endurance run” azaz kb. állóképességi futásnak aposztrofálják rendezvényüket, a legjobbak nyilvánvalóan nem csak magukkal, de egymással is megmérkőznek a 100 mérföld alatt. A szűk indulói létszám és a speciális kiválasztás miatt a Hardrock mezőnye jellemzően nem olyan „mély” mint mondjuk a Western States esetén. Ezt tetézi, hogy idén két nagyágyú, a fizikális problémákkal küszködő Geoff Roes és a továbbra is sérült Anton Krupicka le is kellett hogy mondja az indulást, de azért idén sem maradunk nagy nevek nélkül. Nézzük idén, „odafelé” kik lehetnek a legfürgébbek!

A legnagyobb esélyes kétségtelenül Dakota Jones. A Mountrail versenyzője szemtelenül fiatal, idén még csak 22 éves lesz, de az elmúlt másfél éves teljesítményével az amerikai elit legszűkebb élvonalába verekedte be magát. A Hardrock régóta fontos az életében, 2008-ban itt volt önkéntes pontőr, amikor annyira magával ragadta verseny hangulata, hogy ennek hatására kezdett terepultrázni.  Három évvel később, élete első Hardrockján  második helyezést ér el Julien Chorier mögött, mindenidők hetedik legjobb idejével. Azóta három kiemelkedően éles versenyen remekelt: tavaly decemberben  második lett Mike Wolfe mögött a TNF 50-en, idén tavasszal megnyerte a Lake Sonoma 50 mérföldest, majd mindezt betetőzve májusban elhozta talán mindenidők legerősebb mezőnye elől az elsőséget a Transvulcanian. Fiatalsága és viszonylagos tapasztalatlansága az igazán hosszú és kíméletlen versenyeken a bizonytalansági faktor mellette: a tavalyi Hardrockot a saját beszámolója szerint iszonyatosan megszenvedte, a tavalyi UTMB-t pedig feladta a Bonatti menedéknél. Kétségtelenül fontos neki ez a verseny (emiatt is mondta vissza az idei WS 100-at), és ha tanulva a tavalyi hibáiból éretten versenyez, megkoronázhatja az idei szezonját.

Ha van ellenpontja Dakotanak az idei versenyen, akkor kétségtelenül Karl Melzter az. Meltzer az amerikai ultarfutás legendás figurája, ötször nyert Hardrockot, a „visszafelé” útvonal csúcstartója, és a legjobb hét mindenkori időeredményből három az ő nevéhez fűződik. Az elmúlt két évben fel kellett adnia versenyt, ezért különösen fontos számára az idei: ha most sem ér célba elveszti az indulási előjogát a jövő évi versenyen. „Odafelé” 26 és fél óra körül van a rekordja, amit 11 éve futott, idén ezt szeretné megjavítani. Ugyanakkor az idén idő nem múlt el felette nyomtalanul, nagy meglepetés lenne, ha az idén már 45 éves Meltzer ezt a bravúrt végrehajtaná. Eléggé parázs a viszonya Dakotával, amikor csak teheti, odamondogat neki, legtöbbször az iramfutóval való versenyzése miatt szokta csípésekkel illetni (az amerikai ultrákon sok helyütt engedélyezett a kísérő/iramfutó partner használata a táv második felétől)

Szintén nem ma kezdte a terepultrázást Hal Koerner sem. Idén még csak 36 éves, de jó tíz éves múltra tekinthet már vissza a sportágban. Többször nyert Western States 100-ast és vagy egy tucat egyéb elsőséggel büszkélkedhet. Az elmúlt év azonban elég felemásan sikerült neki, idén ugyan Meltzer előtt megnyerte a Rocky Raccoon 100-ast, de a tavalyi UTMB szereplése - bármennyire is figyelemreméltó - nem az eredményről lesz emlékezetes: 100 kilométer környékén a 20. helyen állt, amikor nagyon csúnyán elfogyott, majd hatalmas küzdelem árán, 371. helyen ért célba. Idén májusban az Ultra Trail Mount Fujin valami nagyon hasonló elé nézett amikor 7-8 óra futás után teljesen kimerülten ért be az egyik frissítőpontra, akkor ott inkább a kiszállást választotta. Idei legemlékezetesebb teljesítménye a június végi Western Stateshez kötődik, ugyanis ő volt a fantasztikus pályacsúcsot repesztő Tim Olson legfőbb segítője és iramfutója. Koerner eddig egyszer futott a Hardrockon, 2005-ben harmadikként csókolta meg a követ, ideje 31 és fél óra volt.

Kicsit kevésbé ismert név a másik háromhoz képest Joe Grant, akit azonban sokan az egyetlen embernek tartanak aki idén megszoríthatja Dakotat. Grantnek van néhány igen szép eredménye az elmúlt évekből, de ő egy igazi hegyi ember: minél többet mászhat és ereszkedhet annál jobban érzi magát. 2011-ben ő is feladta az UTMB-t, de 2009-ben Scott Jurek-kel együtt érkezett be a 20. helyen, 26 óra 07 perces idővel. Idén szintén meghívást kapott a Transvulcaniara ahol a 11. helyen ért célba. Eddig egyszer indult a Hardrockon, 2011-ben a hatodik lett, ideje úgy volt 29 és fél óra körül, hogy vagy hatszor eltévedt, keringéseinek összidejét legalább 2 órára becsülik.

Fotók: hardrock100.com

Vissza