Lavaredo Ultra Trail- avagy hogyan rajzoljunk egy 120 kilométeres pillangót a Dolomitok szívében…

Az Alpok egyik legcsodálatosabb vidéke a Dolomitok. Az ég felé törő gigantikus sziklatornyok, mesés, olykor misztikus alakzatokat öltő szürkés, sárgás sziklafalakkal keverednek. A sziklavilág földöntúli vertikális hatását, a zöldlelő völgyek már-már krémszerű lágysággal hullámzó vonalai szelídítik meg. Titokzatos, de mégis olyan ismerősnek tűnő vidék ez. A nyitott szívű ember hamar hű barátja lesz a Dolomitoknak…

Itt, ezen a mesés vidéken rendezik meg a Lavaredo Ultra Trail nevű terepfutó versenyt. A verseny a névét a híres Tre Cime di Lavaredo tornyokról kapta, amit tulajdonképpen a verseny közben jól meg kell kerülnünk. Ezt a három, piramisszerű hatalmas tornyot biztos látta már mindenki, ha máshol nem akkor egy magazin vagy egy óriás plakát szereplőjeként. Az elmúlt években folyamatosan bővül, hosszabbodik a verseny útvonala. Kezdetben 50km, majd 60,aztán 80, végül tavaly közel 90 kilométert kellett teljesíteni +5000 méter szintkülönbséggel. Idén a táv eléri a 120 kilométert (+6000m szint) de van egy rövidebb Cortina Trail nevű 50 kilométeres táv is (+2500m szint).

Az elmúlt évek jól bevált rajt/cél helyszínét (Auronzó di Cadore) is lecserélték a híres Cortina d’ Ampezzo-ra, ami a Dolomitok „fővárosa”. Remélem a csillogó pompájáról, és a sok buta gazdag turista gyűjtő helyeként híres város jó házigazdája lesz e versenynek és marad a remek hamisíthatatlan olasz hangulat.

Az eddigi versenyek esetében a hangulatra nem lehetett panasz, sőt, ilyen jól szervezett, ilyen magas szolgáltatásokat nyújtó verseny alig akad Európában. Ráadásul az olaszok itt nagyon szimpatizálnak a magyarokkal. Hogy miért? Talán a hasonló színű és formájú nemzeti zászló, vagy a környék régmúlt béli magyar vonatkozású teljesítményei miatt? Nem tudhatjuk, de talán nem is lényeges. Inkább az a fontos, hogy nagyon korrekt és barátságos módon kezelik itt a magyarokat…

Nézzük mit kapunk a nevezési díjért cserébe: a szponzorok jóvoltából TNF technikai felső, rajtcsomag, TNF „Finisher” mellény, spumante (habzó bor) kóstoló, bőséges kétszeri több fogásos étkezés, jó hangulat, csodálatos, de technikás pálya és a top 10 értékes díjazása.

Az idei év lesz az ötödik megmérettetés a verseny történetében és mivel igen dinamikus a fejlődés és az indulók létszáma is folyamatosan bővül, ezért nem árt sietni a nevezés elküldésekor. A limit 5-600 fő, ami a tapasztalatok szerint pár nap alatt betelik. Tehát jelöljük meg a naptárunkban a február 14.-ét, mint nevezési napot.

A pálya útvonala nehéz, de szép. Sok része erősen köves majd köves és végül is köves, de mellette végig látványilag parádés és elmélkedésre késztet (honnan van ennyi kő?). A Lavaredo tornyok (Drei Zinnen) azaz a „Három Nővér” gigantikus méretei mellett elfutni felejthetetlen élmény. Az elmúlt évek éjféli rajtideje miatt csak a sötét sziluettjét láthattuk ezeknek a hatalmas sziklatornyoknak, de amint a telihold sárgásszürkés fénye bevilágítja a környéket olyan lélegzetelállító kép tárul a szemünk elé, hogy még a vámpír filmek ránk tapadt félelmét is rögtön elfelejtjük…

Remélem idén sem lesz ez másként, hiszen az este 10 órai rajt után kb 50 kilométert kell megtennünk a Forcella Lavaredo (2454m) hágójáig. Ott aztán átbukva a túloldalra kezdődik az igazi varázslat…

A két főrendezőhöz, Cristina-hoz és Simone-hez bátran fordulhatunk kéréssel vagy kérdéssel, ők mindig szívélyesen segítenek majd…
Szóval tiszta szívemből ajánlom ezt a versenyt mindenkinek.
Rajta, próbáljátok ki egyszer.

Ha pedig a pályavezetés rajzolatát nézitek, akkor láthatjátok azt a „titokzatos”120 kilométerkörvonalú pillangót is…