Téli Mátra XL2012. február 6. (hétfő) 15:49 -

December 1-jén – pár hét pihenőt követően – elkezdődött a munka, és a 10 hónapon keresztül tartó kilométer-farigcsálás a 2012-es év főversenyére a TDS-re. Habár májusig „gyorsító fázisban” vagyok, kellenek a hosszabb kontroll-futások, versenyek, hogy megtudjam vajon hosszú távon is bírom-e a terhelést.

A terv egyszerű, 500 km edzésadagot követően legalább egy marathoni távot lefutni – a lehető leggyorsabb tempóban. A Tortúra 65-öt követően a Téli Mátra teljesítménytúrán adódott erre ismét lehetőség, és már 1000 km-el a lábamban vágtam neki a bérceknek. A másik nem elhanyagolható tény, hogy az indulók sorában van két futótársam, akik hazánkban és Európában is a legkiválóbb terepfutók, és az ő teljesítményük jó mérce számomra, hogy megtudjam, hányadán állok.

Az előzetes tervek szerint Németh Csabival és Kovács Ádámmal szerettem volna rajtolni, de a sors – és a késői érkezés – úgy alakította, hogy saját magamnak kell diktálnom a tempót és megfutni a maximumot. A rajtnál még látom az elitet, és a nevezésnél próbálok megnyerni magam mellé néhány „nyulat”. Régi futótársam Tóth Csaba mindig kapható a gyors kezdésre, de képtelen vagyok megvárni az egyre csak duzzadó gyalogostömeg láttán. A tavalyi második legjobb időt futó Csontos Laci, a Piros 85-ön a sarkamat taposó Pepe és a miskolci ifjú titán edzőtársam Eördögh Ákos, alias „Röfi” végül csatlakozik hozzám, és bő félórás hátránnyal iramodunk az élmezőny után.

Ákos és Laci nem sokat vacakolnak, már az első pár 100 métert követően felgyorsulnak a magas sarok technikát kívánó tempóra. Szegény Pepe negyedikként zárva a sorunkat nem győz elnézést kérni a halálra rémült gyalogosoktól. Az eleinte gyors, bár jeges, szűk ösvényen nem veszélytelen a túrázók kerülgetése, hiszen egy-egy megcsúszás, elvétett előzés ennél a tempónál már komoly balesetet is okozhat– emiatt lelkiismeret furdalásom is van.

Az első kilométert követően átveszem a fogat vezetését, és elkezdtem fokozni a tempót. A Lajosházáig vezető hullámzó 6,5 km hosszú szakaszt 33 perc alatt sikerül megtennem. Az ellenőrzőpontnál Ákos finoman megjegyezi, hogy már mindenkit sikerült leszakítanom, és ő is magamra hagy. Én nem érezem erősnek a tempót, és párszor elgondolkozom, hogy vajon Ádámék milyen tempóban kezdhették az elejét – ugyan tudom, hogy most a saját tempómat kell futnom.

Lajosházáról a Mátraszentimréig vezető út szinte végig emelkedik, hol lankásabb, hol meredekebb szakaszok váltogatják egymást, de az emelkedővel együtt újabb nehezítő körülmény adódik, ugyanis az utat tartás nélküli, 20-30 cm vastagságú porhó borítja. Minden lépésnél meg-megcsúszik a lábam, de a legfájdalmasabb a gyalogosok kerülgetése. Minden kilépésnél a gyorsítás – hogy minél hamarabb visszatérhessek a nyomba – falja a tartalékokat, de szerencsére mindig adódik szakasz, ahol megpihenhetek. Frissítésnek mézes teát és mars csokit fogyasztok, mivel ennél a tempónál a cukornak nagy szerepe lesz. Mátraszentimrét (14,6 km) 1 óra 31 perc alatt érem el. A ponton egy rövid frissítést követően robogok tovább Galyatető irányába. Végre elfogy a tömeg, és a hó állaga is sokat javul, így rákapcsolok. Hiába próbálom függetleníteni magam a számoktól, a 4 órán belüli célidőt tűztem ki. Az emelkedőkön aprózom a lépést, és növelem a frekvenciát, a lejtőkön pedig kiengedve, nyújtott lépésekkel haladok. Galyatetőre érve az egyik elágazásban fekete X-et látok, ezért a jelzett úton egészen a toronyig futok. Az ellenőrző ponthoz (18,9 km) ereszkedve 1 óra 57 perc alatt érek. Ismét villám frissítés, majd lassú kocogás közben magamba tömök egy újabb Marsot. Az átlagom ez idáig rémes, de itt az alkalom és a lejtő, hogy javíthassak. A frissítést követően meghúzom az övtáskám szíját, és indulhat a száguldás. A Csór- réti tározóhoz vezető útvonal ideális meredekségű, jól futható erdei út, helyenként erősen sziklás részekkel, és néhány kisebb emelkedővel. Élvezem a száguldást, melyet az előttem újra és újra feltűnő futók beérése még inkább hajt. A Csór hegy aljához érve ismét az emelkedőké a főszerep, szerencsémre itt már ritkásabb a mezőny, és csak elvétve lépek ki a nyomból. Itt érem el 2 óra 24 perc idővel a negyedik ellenőrző pontot (24,4 km).

Hamarosan becsatlakozik hozzánk az L-es táv, és újra lehet kerülgetni az embereket. A Vörömarty Fogadónál gondolkodóba esek, főleg hogy egy futó jön épp szembe a mezőnnyel. Gyors itiner olvasást követően lerongyolok a ponthoz, de az ott lévő tömeg látványa hamar visszafordít, és mások is megnyugtatnak, hogy nincs pecsételés, nem mintha nem lettem volna itt már ezerszer...

A Pisztrángos-tóig hullámzó, de jól futható ösvény vezetne, de a gyalogosok ismét rendre a friss hóba kényszerítenek. Itt kell megjegyeznem, hogy egykor sokat bosszankodtam a gyalogosok miatt, hogy mennyi energia és időkiesés a kerülgetésük. Most már azon az állásponton vagyok, hogy ha jó előre félreáll, illedelmesen megköszönöm (még ha a futáshoz nem is marad levegőm). Ha nem áll félre, akkor meg inkább rászólok, hogy maradjon és én kerülöm, mert ha az utolsó pillanatban ugrik félre szegény, akkor könnyen elsodorhatom, amit utólag sose bocsátanék meg magamnak, főként, ha idős, nő vagy gyerek az illető. Ahogy Oli is írta, ők a pálya részei, ez pedig egy teljesítménytúra és nem futóverseny – kerüljön a gyorsabb.

A Pisztrángos-tónál lévő ellenőrző pontot (29,2 km) 2 óra 57 perc alatt érem el, éppen tartva a 4 órán belüli teljesítéshez szükséges időt, de már eléggé rogyadozik a lábam, és most jön a legemberpróbálóbb rész – felkapaszkodni Kékesre.

Aprózó lépésekkel, kocogva kezdem a kapaszkodást, és legnagyobb meglepetésemre mindenki előzékenyen félreáll. Nem győzőm megköszönni a segítséget, de legnagyobb bánatomra nem sikerül a Gabi-halála kifutása. A felső harmad már annyira meredek, hogy a porhóban lévő lépések összeomlanak, és gazdaságosabbnak látom gyaloglásra váltani.

A gerincre felérve próbálom erőltetni a futást, de pár 10 méter erejéig ismét belegyaloglok a meredekebb szakaszokon. Elég kínkeservesen érem el a Kékestetőn lévő pontot (32,0 km), és a 3 óra 26 perces időm láttán szomorúan állapítom meg, hogy ebből nem lesz 3-al kezdődő célidő.

Nem sokat törődök a frissítéssel, és nekiesek az utolsó szakasznak, mely 8 km lejtőt és száguldást jelent. Már az első kilométert követően sikerül rendbe tennem a beállt lábakat, így még egyszer nekirugaszkodok. A lejtőkön kivételesen segít a friss, mély hó a haladásban, mert egyrészt csillapítja a lépések becsapódását, másrészt fékez annyira, hogy nekem külön ne kelljen fékeznem. Két helyen is kötél segíti a jeges, meredek szakaszok leküzdését, de mivel itt olyan mértékben feltorlódnak a túrázók, az ösvényről letérve hol a vízmosásba, hol annak a meredek oldalfalán – négykézláb – próbálok előzni. A Gyökeres-forrásnál lévő ponton (36,3 km) 3 óra 47 percet mutatott az órám, és nagy hajrára kellett készülnöm, hogy terv szerint érjek be.

A hullámzó, keskeny, néhol jeges ösvényen „mindent bele iram”-ot próbálok futni, de Mátrafüredre érve 4-esre vált a stopperem számlapja, és hiába futok teljes erőből, 4:02:53-as idővel sikerül célba (40,3 km) érnem.

Habár a terep adottságai sokkal rosszabbak voltak a 2007-es és a 2008-as éveknél, mind a futás intenzitását – a leadott teljesítményt –, mind a frissítést nézve sokkal jobb állapotban éreztem magamat, mint a korábbi „gyorsabb” években. Idén nem a mások diktálta tempót kellett tartanom, hanem a saját magam iramában kellett teljesítenem a leggyorsabban a távot. Nem volt se holtpont, se komolyabb savasodás, és az izomgörcsök is elkerültek. Lehet, hogy pár perccel gyorsabb lettem volna, ha Csabiékkal rajtolok, de lehet, hogy pont az ő tempójuknál „álltam volna fejre”, és azt biztosan tudjuk, hogy nincs „ha”.

Az első öt helyezett a számok tükrében

Sárga színnel az adott szakaszon leggyorsabb részidők lettek megjelölve.

17_1_680.jpg

Frissítés, öltözködés, tapasztalatok:

Kovács Ádám:

Frissítés: „Kajálást nem vittem túlzásba, 1-1,5 gélt nyomtam be, Kékesre fölfelé éreztem egy kicsit, hogy éhes vagyok.”

Ruházat: „Az öltözködést csesztem el, mert túl sok réteget vettem fel, és Lajosházán le kellett dobnom egy-két cuccot.”

Futócipő: „Salamon Speedcrossban futottam, szerintem jó választás volt! A jégen elég jól viselkedett a cipőm, bár szerintem a legeslegjobb választás ennek a szöges verziója, vagy egy Icebug lett volna jó.”

Egyéb tapasztalat: „A 7:12-es rajtidő jó volt, 2-3 km-ig kellett előzgetni. A hó Lajosháza- Mátraszenttimre és Vörösmarty turistaház-Kékes között volt zavaró.”

Németh Csaba:

Frissítés: „A frissítésnél számítottam a pontokon lévő szolgáltatásra. Mivel az elég hiányos volt, lényegében egy pohár teával futottam végig.”

Futócipő: „Nike Air Pegazus Trail GTX és abba beletekertem 6-6 db La Sportiva szöget. Elég jó volt, de csak jégen segített. Hóban tök mindegy, a végén az aszfalton meg egyenesen szar volt. Itt a hóban a vékony talpú vagy kemény cipők érvényesültek, az alsóbb jeges, kemény részeken meg a puhább cipők.”

Szajkó Csaba:

Frissítés: „Eléhezés nem volt odafigyeltem mindenre. Mátraszentimre: 1 pohár tea, Galya-tető: fél gél, útközben Pisztrángos tó felé: müzli szelet, Pisztrángos tó: gél, Kékes: 1 pohár tea.”

Futócipő: „Egy simatalpú utcai futócipőben futottam le (Kalenji). Ami a cipőt illeti nem volt semmi különös gondom a Pisztrángos-tóig, egy kicsit csúszkáltam csak, de addig jól szuperált. Hamar utolértem mindenkit szinte, így nem volt teljesen letaposva a hó, ezért keményebb volt egy-két szakasz. A Kékesre felfelé és lefelé éreztem hogy hiányzik a terepfutó-cipő. Felfelé már a fáradtság miatt csúszkáltam, illetve lefelé nem tudtam a cipő miatt bátrabban futni. A végén a völgyben a jeges részeken szinte csak kocogtam mert nagyon csúszkált a cipőm. Összességében nem volt olyan rossz döntés, de 4-5 perccel biztos futottam volna jobbat egy terepfutó cipőben.”

Lőrincz Olivér:

Frissítés: „7dl üres teával indultam. Mátraszentimrén a Kulacsot újratöltöttem teával, és bekaptam pár szem zseléscukrot és egy tabletta sót. Galyán 1dl híján megittam a teám még a pont előtt, és pár szem zseléscukrot azért lenyomtam. A Pisztrángosnál nyomtam pár zseléscukrot. Kékesen félig megtöltöttem a kulacsom, a lejtőn óvatosan indultam és iszogattam, a következő 10p-ben megittam a teám mind. Pont ekkor éreztem egy icipici görcsöt, de csak ennyi, többet nem húzogatta ezután. A célban sem volt semmi gond, kellemes fáradtság, nem fájt sehol, fej, gyomor rendben. Összesen 120g zseléscukor fogyott és kb. 2 liter folyadék.”

Futócipő: „Egy Hoka Mafeteben futottam. Az első ellenőrzőpontig az út jegesnek tűnt sok helyen, de nem csúsztam meg, a talajviszony itt nem lassított, az embertömeg igen. Kékesről lefelé óvatosan mentem, féltem hogy jeges lesz, de nem volt gond, nem csúszkáltam.”

Egyéb tapasztalat: „A futás feladata nálam az volt, hogy 150 körüli pulzuson nyomjam végig a sík, emelkedős részeken, lejtőn mehet lejjebb. Ez nekem intenzív állóképesség fejlesztő tartománynak számít. (az LT-m: 160-165). 7.13 kor rajtoltunk. Az első pontig voltak sokan érdemben előttünk. Nagyon nem egyenletes tempó, sok kerülgetés, megtorpanás. A mátraszentimrei pont előtti néhány km nagyon nem tetszett, nagyon nehezen és érzésre lassan haladtam. Kiérni Szentimrére megváltás volt, élveztem a "sebességet”. A csór-hegyi pontig vezető rész jól esett, gyorsnak éreztem, élveztem. Az aszfalt után ismét nehezebben futható volt a pálya, de most nem zavart. A Pisztrángos előtti pár Km még nehezebb volt a jó pár gyalogos és a párszor nyomból kilépés miatt egyébként is izmos pályarészen. Néha belefutottam, de 70-80% ban Kékesig szerintem tuti gyaloglás volt, csak a laposabb részeken futottam. Lassú volt és technikás, erőt elnyelő az emelkedő.”

Karlowits-Juhász Tamás:

Frissítés: „Kb. 7-8 dl mézes csipketeát ittam kortyonként folyamatosan a futás alatt. Mellette három Mars-szeletet ettem óránként nagyjából egyenletesen 1-1 szem 500 mg-os Magnézium citrici tablettával. Izomgörcs eléhezés nem volt, az emelkedőkön történő előzgetések alkalmával picit savasodtam, Kékesre felfelé a gerinc előtti szakaszon már nehezek voltak a lábaim, de Kékesről lefelé sikerült teljesen ellazítani.”

Ruházat: „Felül egy technikai pólót, egy termo felsőt, valamint egy szélmellényt viselten. Alsóruházat egy compressziós szár és egy termo nadrág volt. A hőérzetem végig komfortos volt.”

Futócipő: „Asics Gel Torana 5 terepfutó-cipőben futottam, ami összességében nagyon jó választás volt. A jegesebb szakaszokon nem csúszott, és a meredekebb lejtőkön is nagyon stabilan tartott (befűztem a legfelső lyukakon is a fűzőt) és csillapított annyira, hogy a végén abszolút nem fájt a térdem . A mély porhóban csúszkáltam, mivel a hónak semmilyen tartása nem volt, talán csak a stoplis cipők működtek volna jobban ezeken a szakaszokon.”

Egyéb tapasztalat: „A 7:50-es rajtidő pályacsúcs megdöntésére alkalmatlan, mivel főleg Mátraszentimréig gyakorlatilag egymásba ért a tömeg, ami nagyon lassított a sok kerülgetés, iramváltás miatt. A pálya további részén már csak a Pisztrángos előtt és a Gyökeres forrásnál volt zavaró a tömeg, de sokan félreálltak.”

Forrás: trekker.hu 

Vissza